"Az emberiség történelme során most első ízben vagyunk tanúi egy olyan világválság kibontakozásának, amely mind a fejlett, mind a fejlődő országokat érinti: az emberi környezet válságáról van szó." Ez a kijelentés U Thanttól, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egykori főtitkárától származik, és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 17. ülésszakán hangozott el - harminc évvel ezelőtt!

Ebből két fontos dolog következik a sportra vetítve. Egyrészt biztosítani kell a sportolók számára – legyen az versenysport vagy szabadidős testmozgás – az egészséges környezetet, hogy a sportolásra használt természet ne károsítsa az azt igénybe vevő egészségét. (Az ugyanis tarthatatlan állapot, hogy maszkban futó, kerékpározó embereket látunk sportolni Budapest belvárosában, de a szennyezett vizekben történő úszás, kajakozás sem éppen az egészségünk megóvását segítik elő.) Másrészt fontos szerep hárul a természetet használó sportrendezvények szervezőire is, akiknek környezettudatos szemléletmódot kell követniük, hogy az adott rendezvény környezetvédelmi szempontból fenntartható legyen.

- a sportlétesítmények tervezésénél és építésénél figyelembe kell venni a természet és a környezet értékeit;

- támogatni és ösztönözni kell a sportszervezeteknek a természet és a környezet megóvására irányuló törekvéseit;

- a természetvédelem érdekében fejleszteni kell az emberek ismereteit a sport és a környezetvédelem közötti kapcsolatról.

Mindezeket is szem előtt tartva készült el a Nemzeti Sportstratégia, amely kimondja, hogy:

„A sporthoz szervesen hozzátartozik – az egyén és a közösség egészsége mellett – a természet és a környezet védelmének kötelezettsége is. A fenntarthatóság gondolatköre teljesen rokon, szinergiában van a sport alapgondolataival, hiszen a sportoló legtöbbször rendszeresen a természetben, vagy speciálisan kialakított védelemre szoruló sportkörnyezetben végzi tevékenységét.”

Szeretném néhány kiemelt példán keresztül bemutatni, hogy a gyakorlatban mindez hogyan is néz ki a mi munkánkban. A "Gondolkozz globálisan - cselekedj lokálisan!" szemléletmódot követve az Önkormányzati Minisztérium Sport Szakállamtitkársága az elmúlt években kiemelt figyelmet fordított az olyan rekreációs célú sporttevékenységek támogatására, amelyek a sport, turizmus és a természetvédelem határterületén helyezkednek el, mint például a természetjárás-gyalogtúrázás, kerékpáros-,  sí-, és vízi túrázás, futás. Bizakodásra adhat okot, hogy a sportolás ilyen jellegű lehetőségének társadalmi fogadtatása a vártnál is kedvezőbb volt. 

Kiemelendő ezen programok közül az északi gyaloglás az ún. nordic walking program elterjesztése.

A nordic walking Európa szerte egyre szélesebb körben ismert mozgásforma, amely kiemelkedően pozitív élettani hatásokkal bír. Ennek felismeréseként a Magyar Szabadidősport Szövetséggel és a Magyar Természetbarát Szövetséggel közösen indítottuk útjára programunkat. Országszerte összesen 112 fő részére szerveztünk instruktori képzést, melynek keretében megfelelő szakértelmet és erről szóló tanúsítványt szerezhetnek a jelentkezők. A két szervezet vállalta, hogy az ország egész területét lefedő rendezvénysorozatot bonyolít le. Programunk sikeres beindításával reményeink szerint több tízezer magyar lakos ismerkedhet meg aktívan az „északi gyaloglással”. A program 2009. évi megvalósítására 28,5 millió Ft támogatást nyújtottunk, 2010. évi fenntartására pedig további 5 millió Ft-ot.

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a természetben űzhető sportok nagy népszerűségnek örvendenek hazánkban. Ezt a nordic walking program mellett, „A strandsportágak infrastrukturális fejlesztése” program is bizonyította, melynek célja az volt, hogy támogatást nyújtson a szabadidő hasznos eltöltésére alkalmas, helyi adottságokhoz igazodó, homokos sportpályák létesítésének, felújításának támogatásával a tömegesíthető strandsportok népszerűsítésére.

Ezeken túl említésre méltó a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásaival együttműködésben megvalósított Komplex Kistérségi Táboroztatási Program, amellyel biztosítani kívántuk, hogy a sport valamennyi hasznos funkciója érvényesülhessen az ifjúság körében. A napközis sporttáborok, bentlakásos sporttáborok, vándortáborok, és erdei iskolák sportprogramjai támogatása mellett, a program további céljaként fogalmazódott meg egy komplex táboroztatási modell kialakítása.

2008-ban a pályázati eljárás során 110 pályázatának köszönhetően 270 tábor 1565 különböző programjának keretei között mintegy 7000 - köztük több mint 2000 hátrányos helyzetű - gyermek, nyári táboroztatásához járult hozzá a Sport Szakállamtitkárság.

Pozitív példaként érdemes megemlíteni a Magyar Olimpiai Bizottság Környezetvédelmi Bizottságának tevékenységét, amely elsősorban a példaadáson és a példaképek - köztük Igaly Diana, Darnyi Tamás, Kammerer Zoltán és Kovács Ágnes olimpiai aranyérmesek - közreműködésén keresztül a szemléletformálást tűzte ki célul. A faültetéses akcióik igen komoly médianyilvánosságot is kaptak.

A 2009. december 1-jén életbe lépett Lisszaboni Szerződés 165. cikke történelmi jelentőségű a sport számára, hiszen az Unió történetében először kerül be alapszerződésbe a sport fogalma. „Az Unió a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájárul az európai sport előmozdításhoz.”

Az EU sport kompetenciája mindazonáltal továbbra is nagyon korlátozott. A szubszidiaritás elve miatt a sport továbbra is tagállami, nemzeti kompetencia alá tartozik. Ugyanakkor említésre méltó a már említett Sportról szóló Fehér Könyv akciótervének, a Pierre de Coubertin Action Plan-nek 32-es pontja, amely említi a LIFE+ programot. Ezt a programot az Unió azzal a céllal hozta létre, hogy a tagországokban megvalósuló innovatív, demonstrációs jellegű környezet- és természetvédelmi projektekhez támogatást nyújtson. A támogatások három területen valósulhatnak meg:

• természet és biodiverzitás,
• környezetvédelmi politika és irányítás,
• információ és kommunikáció.

A program célkitűzéseinek megvalósításához több mint 2 milliárd EUR áll rendelkezésre a 2007-2013-as periódusban.

A sport - ahogyan a többi közösségi programban esetében is - a környezettudatosság kialakításának eszközeként szerepelhet. Éppen ezért egy környezetvédelmi célú sportprojekt feladata  a környezettudatosság növelése kell, hogy legyen. Ilyen lehetőségek a harmadik, az „Információs és kommunikáció” c. alprogramon belül adódnak.

Zárásként William Shakespeare témánkhoz illő, figyelmeztető gondolatával köszönjem meg megtisztelő figyelmüket:

„A természet varázsát ontja bőven.
A fűben, a virágban és a kőben.
Ó nincs a földön oly silány anyag,
Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;
De nincs oly jó, melyben ne volna vész,
Ha balga módra véle visszaélsz!”